Ebben a posztban egy kalap alá veszem a basszusgitár mikrofonozását és felvételének menetét, mivel itt lényegesen kevesebb dologgal kell megküzdeni, mint a dob esetében, hiszen itt legfeljebb kettő hangforrásunk van, lejjebb ki is fejtem, hogy miért.

Maga a cájg az alábbi elemekből áll:

- Fender Modern Player Satin Jazz Bass, Ernie Ball nikkelezett húrokkal, felezhető humbucker hangszedőkkel.

- Markbass Little Mark Black Line 250w erősítő

- 2 db Gallien Krueger CX210 400 watt 8 Ohm-os hangfal

- Zoom G5n multieffekt

Korábbi felvételek során bevált módszerként a többmikrofonos megközelítést fogom alkalmazni, mivel így sokkal jobban fogom tudni kontrollálni a felvett hang egyes részleteit.

Mikrofon 1: Shure SM57 - A felső láda egyik hangszórójának közepére irányítva merőlegesen. Nekem ez az elhelyezés jött be, így kapom a legtisztább hangot, de lehet még a hangszóró szélére is tenni, úgy egy tompább, kerekebb hangot kapok, illetve nem muszáj pont a hangszóróra merőlegesen tenni, mert minden szögben más hangkaraktert ad, ezt a szögben való elhelyezést hívják off-axis mikrofonozásnak. Az SM57-nek az a feladata, hogy egy átfogó képet adjon a basszusról, szóljon benne a mély, karakteres közepek és a magasak, de egyenlően elosztva.

Hangminta

Mikrofon 2: t.Bone BD300 - Sok helyen látom, hogy lábdobmikrofont tesznek a basszusládákra, így már régóta én is ezt használom annak a mélytartománynak a felvételére, amit a Shure vagy az egyéb mikrofonok nem tudnak szépen átadni. Az alsó láda egyik hangszórójának közepére irányítva.

 Hangminta

Mikrofon 3: Audio Technica AT2035 - Egy jó kondi mikrofon mindig jó :) Komplementer mikrofonnak használom, hogy egy kicsit még több részletet kapjak. Egyelőre ezt is közel tettem az egyik hangszóró közepéhez, de az olyan számoknál, ahol a basszus a fő hangszer, távolabb fogom tenni, hogy teresebb hangot vegyen. >>> ez nem igazán vált be, csak halkabb lett a hang, de nem változott érdemben :(

 Hangminta

 A három mikrofon mellett az erősítő DI kimenetét is használom, ez azért fontos, mert ezen keresztül egy tiszta, naturális vonaljelet kapok, amiben nincs benne a ládák és mikrofonok karaktere. Erre szoktam különféle effekteket tenni, és hozzákeverem a ládák EQ-zott hangjához, így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, valamint ezt külön jelforrásként lehet kezelni, ezért írtam a poszt elején két hangforrásról.

Hangminta a DI kimenetről

A multieffekt akkor jön szóba, hogyha torzítást akarok tenni a basszusgitárra. Mivel ez egy gitárra fejlesztett változat, nem szúrom be a gitár és az erősítő közé, mert úgy a hangja borzalmas, éles, dinamikátlan. Ha az effekthurokba rakom, ott nincs ilyen gond, mert a Markbass-eken párhuzamos effekthurok van, tehát a gitár tiszta hangja és az effekt mindig fele-fele arányban szól, és az effektpedál hangerőgombjával tudom szabályozni, hogy maga az effekt mennyire érvényesüljön. Na de ugye ez sem a legjobb, mert így is csak az előre beállított arányokat tudom felvenni mikrofonnal, így eldöntöttem, hogy utólag fogom beszúrni a multieffektet, kvázi send-return módban.

Ezt úgy fogom csinálni, hogy a basszusgitárt feljátszom szárazon, effekt nélkül, majd a felvett tiszta DI jelet kiküldöm a hangkártya egyik kimenetén, abból bemegyek a multieffektbe, annak kimenetét pedig ráfűzöm az egyik bemenetre, ami a DAW-ban egy külön sávot kap, így egy barkács-effekthurkot létrehozva. Amire eddig rájöttem, az az, hogy attól függetlenül, hogy a hangkártya kimenete szimmetrikus, aszimmetrikus kábelt kell használnom, mert így sokkal erősebb jel megy az effektbe. Emellett vissza is egy aszimmetrikus kábellel jövök, és a bemenetet hangszer-jelszintűre állítom, így kapom meg az optimális jelerősséget.

Ennek az eljárásnak az a nagy előnye, hogy utólag szabadon állíthatom be a tiszta és torz hang arányát, ám egyben időigényes is, mert egyrészt a pedálon ki kell keverni a jó hangszínt, másrészt csak úgy lehet rögzíteni a torz sávot, ha lejátszom az eredetit, így mindig meg kell várni, amíg a szám végigmegy. Emellett nehéz dolog a hangszín kikeverése, mert a basszusgitárnak szerintem nem áll jól az, ha gitár módjára van betorzítva, hamar elveszíti a karakterét.

Hangminta (csak a reampolt effekt hangja)

Miután ezt így megoldom, még nincs vége az effekt-mizériának, hiszen még a többi tiszta sávval össze is kell illeszteni, hogy hozza a kívánt karaktert, de ne nyomja el a tiszta hangot. Kivettem a magasközép tartományból pár frekvenciát, ami számomra zsírpapíros volt, illetve komprimáltam erősen, hogy egyenletesebb dinamika legyen rajta.

Hangminta a processzált effektsávról

Így már ehhez dalhoz illő (szerintem) szép torzított metalos basszushangzást kaptunk.

Hangminta a teljes basszushangról

Mindezzel csak magának a felvételi láncnak a felépítését szerettem volna bemutatni, természetesen minden dalban más és más arányokban fognak ezek a hangzások szerepelni, és nem minden számban lesz szükség torzításra sem.

Közben el is készültem a basszusfelvételekkel, nagy harc volt, de egy kis pihenő után nekivágtam a gitárnak, arról a kalandról is nemsokára tudósítok :)

Megkezdtem a dobfelvételeket, aztán addig-addig húztam a bejegyzésírást, még végül el is készültem velük :)

Sajnos az elmúlt hónapokban keveset gyakoroltam, most pedig visszaütött, elég mókás dolgokat tudtam néha ütni. A mikrofonozás alapvetően bevált, viszont egy-két változtatást eszközöltem pár számnál.

Például a vadabb számoknál levettem a pergőről a tompítást és teljesen szabadon hagytam a bőrt, hogy egy agresszívebb karakterrel szólaljon meg, de olyan is volt, hogy az egyik szobamikrofont áttettem a lábcinre, mert nagyon kellett annak a külön kiemelése. A pergőmikrofont egy picit távolabb raktam a pergőtől, mint eredetileg volt, kb. 8-10 cm-re, így sokkal nyíltabb hangot vett. Mondjuk a pergő egyszer jól kifogott velem, mert ha megpróbáltam mélyre hangolni, az egyik baba folyamatosan lelazult, egy fél számig sem bírta tartani a hangolást, de felküszködtem azért a felvételt.

A szoba mikrofonozása meglepően jól sikerült, már készítettem az egyik számhoz egy előzetes dobmixet, hogy legyen képem arról, mit lehet majd kezdeni a sávokkal, ebből az derül ki, hogy az overheadekkel talán a lábcint fogom tudni jobban vezérelni, a szobamikrofonokkal pedig a beütő-, és kísérőtányérok hangerejét.

Itt egy rövid példa a mixből, amin rajta van minden, amit valószínűleg használni fogok a dobokon: zengető, komprimálás, EQ. Ennél a számnál különösen sok zengető van a dobon, mert indusztriális, széles terű hangzást szerettem volna elérni.

Amit már az elején el kellett döntenem, az az, hogy mennyire nyúlok bele az egyes take-ekbe (take=felvett sáv/ok, részlet), követem-e a régi iskola gondolkodását, és megpróbálok mindent hiba nélkül feljátszani, vagy utólag javítgatom a hibás, vagy egyéb okokból kifogásolható részleteket úgy nevezett punch-in technikával, ha amúgy alapvetően jó a take. Az utóbbi mellett döntöttem, méghozzá azért, mert sem időm, sem türelmem nincsen valamit sokszor feljátszani, mert néha-néha akad egy-egy hiba. Ráadásul a kisebb hibák bárhol előjöhetnek, így ha hússzor játszok fel valamit, húsz különböző helyen lesz hiba, ami persze a gyakorlás hiányából is fakad. Szóval editálni fogok...

A Reapert nagyon szeretem ebből a szempontból, nagyon átláthatóan van megoldva az editálás, és a különböző take-ek menedzselése. Eddigi tapasztalataim alapján a dobot a legnehezebb editálni, nem is lehet minden esetben, mert rengeteg hangforrásunk van, amelyek - ha nem vagyunk fegyelmezettek, vagy nincs kidolgozva a szerkezet teljesen - take-ről take-re más és más hangot adhat. Összegyűjtöttem pár észrevételt, ami talán másoknak is segítséget nyújthat:

1, Ne csak a hibás részt játsszuk fel újra, mert az egyből hallatszani fog a felvételen, főleg a cintányérok miatt, mert nagyon hülyén jön ki, hogy az egyik pillanatban még lecseng a kísérő, majd hirtelen bejön a lábcin. Legalább egy-két negyedet hagyjunk előtte és utána, míg a cintányér lecseng, illetve a kezdő cintányérütést is tegyük be, hogy a lecsengése megmaradjon.

2, Ha fill-t javítunk, azt a fillt tanuljuk meg, hogy konzisztens legyen azzal, amit előtte játsszunk. Azt is jegyezzük meg, hogy melyik cintányérra ütünk előtte és utána. 

3, Arra nagyon vigyázzunk, illetve figyeljünk, hogy a cserélendő résznél a dob hangolása megegyezzen azzal, amire cseréljük, főleg a pergő tud elmászni.

4, Kis részeket csak akkor érdemes javítani, hogy az előtte és utána lévő részeknek jó a time-ja. Például ha már előtte belesiettünk, vagy belassultunk, akkor érdemes az egész részt újravenni.

Maga a tempó/time dolog egy nagy talány (szerintem egy kicsit sznobéria is), sokszor előjön a "Használjak-e takkot, vagy ne?" kérdés. Én a felvételeknél takk-párti vagyok, de csak mert segít tájékozódni (és az utómunkánál ez alapján tudunk gyorsan navigálni), és hajlamos vagyok lassulni, a filleknél pedig sietni, ami visszahallgatásnál zavar. Van, aki szerint ez adja az emberi feelinget, és a takk megöli a zenét, szerintem pedig a metronóm nélküli felvétel akkor működhet jól, ha egy zenekar élőben egymáshoz képest jó time-al játszik, ott valóban nem kell takk. Ettől függetlenül nem törekszem arra, hogy minden egyes hang illeszkedjen a metronómhoz, mert szeretem azt a pici koszt, amit ez a játékstílus ad, a gépi precizitást pedig meghagyom a gépnek :)

A hagyományos dobfelszereléses sávok mellé egy dalban szükségem volt nagyzenekari, marching band-szerű dobolásra is, itt két lehetőségem volt: Vagy VST-ből, esetleg valamelyik stock music weboldalról töltök le hangokat, vagy megcsinálom magam. Mivel sokkal személyesebb a DIY ütősör, a pergőt felhúztam jó menethangzásúra, és háromszor feldoboltam a tényleges ütősor-érzetért, a lábdobból pedig zenekari nagydobot kreáltam úgy, hogy kivettem minden tompítást, és kívülre tettem a mikrofont, valamint az egészre tettem egy zengetőt, hogy kicsit "cinematikusabb" legyen a hangzás. A további nagydobhangzás érdekében egy tranziensprocesszorral (Transient by Sleepy Time) és EQ-val puhítottam a lábdob tranziensein, hogy hasonlítson arra, amikor filcfejű verővel megütnek egy nagydobot. Az ütősor végül így szól.

Most már nekiálltam a basszusgitár felvételének is, annak mikrofonozásáról és felvételéről írok legközelebb.

Elérkezett a nagy pillanat, belevághatok a felvételkészítésbe.

A számok felvételének menete a következőképpen fog alakulni:

1. Dob

2. Basszusgitár

3. Ritmusgitár

4. Lead gitár

5. Virtuális hangszerek

A dob mikrofonozása és magának a dob hangzás kialakítása az összes művelet közül a legkényesebb, rengeteg időt igényel, hogy valamennyire ellensúlyozzam a szoba adottságaiból fakadó hangzásbeli problémákat. Egy standard családi ház egyik hálószobájáról beszélünk, téglalap alapú, párhuzamosan futó falakkal, nincs akusztikai kezelés, szóval minden az ellen dolgozik, hogy itt bármi is jól szóljon, de kihozom belőle a maximumot.

A dobfelszerelést a következőképpen fogom mikrofonozni:

1. Lábdob: 22x17", az ütőbőr egy Evans EMAD 2-es, csattogós rockhangot hoztam ki a lábdobból. Először tervben volt, hogy kívülre is teszek mikrofont, nem csak belülre, de sajnos a büdzsé ezt nem tette lehetővé, így marad a t.Bone BD300, kb. 10 cm-re betolva a lábdobba, kicsit az állótam felé irányítva. A lábdobban vannak tompítás céljából behelyezett plédek, én ezt a hangot szeretem. Profibb megoldás a dob belsejére ragasztott szivacshenger, de azt ha egyszer berakod, mindig úgy van, így meg a porton keresztül ki tudom venni a plédeket, ha mégis teltebb hangot szeretnék.

Hangminta (Lábdob)

2.Pergődob: A Stage Custom nyírfából készült 14" átmérőjű, 5,5"-es saját pergője, amire egy Remo Ambassador bőrt tettem. Előtte Evans Reverse Dot, illetve Ambassador X volt rajta, most ezzel próbálom ki. Nem egy eget rengető rock hangú pergő, de azért meg tud szólalni. Felülre egy Shure SM57-et raktam, alulra pedig a t.Bone egyik dinamikus csíptetős mikrofonját. Itt kicsit többet kellett kísérletezni (sőt, még valószínűleg pár pozíciót kipróbálok), mire kiegyeztem azzal, amit a mikrofon vesz. Nem szerettem volna, ha a mikrofon csak a dob közepéről jövő ütéshangot veszi, de nem is akarok átesni a ló túloldalára és csak a szélről jövő "kongást" felvenni.

Hangminta (Pergő Felül&Alul + Lábdob)

 3. Tamok: 10"x7" , 12"x8" felső tamok, valamint egy 16"x15" állótam, Remo Emperor ütőbőrökkel. A tamokat alacsonyra hangolom, valamint kétrétegű bőröket raktam rájuk, mivel rock alapú zenét játszom, és szeretem a mélyre hangolt, masszív hangú tamokat. Itt is a t.Bone szett dinamikus mikrofonjait fogom használni. A két felső tam esetében kitapasztaltam, hogy akkor ad szép, telt hangot a mikrofon, ha a dobtest szélét célzom meg, és viszonylag távolra, kb. két ujjnyira helyezem a bőrtől. A 12-es tam szól alapból a legjobban a három közül, szép csengése van, a 10-es kicsit tompa hangú, az állótamot pedig még meg kell tanulnom jól behangolni, és sajnos ez a mikrofon sem teljesen alkalmas erre a dobtestre. A legjobb, ha ennél a tamnál alacsonyra rakom a mikrofont és a megütés helyét, azaz a dobtest közepét célzom meg, a hiányzó mély tartományt utólag fogom EQ-val pótolni. A tamoknál még probléma lehet az áthallás (bleed), mert együtt rezegnek a lábdobbal, beveszik a pergőt, cineket, mindent, így könnyen koszossá tehetik a felvételt. Ezt utólag megfelelően beállított noisegate-el fogom kezelni, a mostani hangmintán még hallatszik az áthallás.

Hangminta (A tisztaság kedvéért a 10-es tam a bal oldalra, a 12-es középre, az állótam pedig jobbra van panorámázva, plusz szól a pergő és a lábdob)

4. Overheadek: Overheadnek két darab Audio Techninca AT2035-öt fogok használni. Számos overhead felrakás létezik, én próbáltam az XY-t, ORTF-et, de végül mindig a Spaced Pair nevű elrendezés vált be, aminek a lényege, hogy a mikrofonok a dobfelszerelés két szélén helyezkednek el. Van több variáció erre is, én az alábbit alkalmazom: Az egyik mikrofont a beütő cintányér felől rakom fel, a másik a kísérő felől. Mindkét mikrofon lefelé néz, mivel inkább a cintányérokat, semmint a pergőt szeretném venni velük. A beütő oldali mikrofont a pergő közepétől számított két dobverőnyi magasságra teszem fel.

Hogy a nagyobb fázisproblémákat elkerüljem, a mikrofonoknak a pergő közepétől egyforma távolságra kell lenniük, így a pergő hangja egy időben érkezik mindkét mikrofonba, nem jön elő a fésűszűrő effektus annyira. Ezt ki kell mérni vagy mérőszalaggal, vagy pedig egy mikrofonkábellel, méghozzá így: A kábel egyik végét odacsípjük a lábgép fejével a lábdobbőrhöz, majd a kábelt odahúzzuk az egyik overhead mikrofonhoz. Ezt a pontot ott tartjuk, és az ujjunkkal továbbhaladva a kábel további részét odahúzzuk a pergő közepére, ami létrehoz egy háromszöget. A háromszög csúcsát mozgatva kirajzolódik egy tengely, amely mentén a másik mikrofont elhelyezhetjük, és így mindkét mikrofon egyenlő távolságra kerül a pergőtől, az pedig, hogy tengelyen hol helyezkedik a második mikrofon, a hangzásra lesz majd befolyással, ízlés kérdése. Ezt félig a Recorderman elrendezésből vettem, de igazából a hangsúly azon van, hogy a pergőtől egyenlő távolság legyen, a többi már egyéni döntés.

Ám itt még nem lélegezhetünk fel, mivel bár az overheadek rendben vannak, a pergőhöz képest később szólalnak meg, ami fázisproblémákhoz vezethet. Ezt úgy tudjuk kivédeni, ha a DAW-on belül a sávokat utólag összehozzuk időben, ezt Time alignment-nek hívják angolul.

Ha ezt megcsináltuk, ezt a képet kell kapnunk: 

Hangminta (csak Overheadek jobbra és balra panorámázva)

Hangminta time alignment nélkül

Hangminta time alignment-el

Sajnos a dobfelszerelés felépítéséből adódóan nem lehet tökéletes fázisképű mikrofonozást csinálni, mert egyik-másik elem mindig más időben ér valamelyik mikrofonhoz. Ennek ellenére a pergőre azért fontos kiemelten figyelni, mert a pop és rock dalok központi ritmikai eleme, stabilan kell, hogy szóljon, és az esetleges fázisproblémák gyengítik a hangját.

5.Szobamikrofonok: Ez a legnagyobb móka az egész dobmikrofonozásban, nincsenek kötöttségek, viszont rengeteg karaktert ad a dobhangzáshoz. Ebben a szobában a legjobb megoldás az, hogy ha a szobamikrofonokat a dobbal szemben lévő falra fordítom rá, kb. az overheadekkel egy magasságban, így veszem fel a falról visszaverődő hangokat. Itt nem mérek ki semmit, csak utólagosan fogom time alignment-el a pergőhöz igazítani a sávokat. Mivel rockról beszélünk, a szobamikrofonok szerepe az lesz, hogy durva komprimálást alkalmazva egy vastagabb, tömörebb hangot adjanak a dobfelszereléshez, mint például a Foo Fighters és Nirvana lemezeken. Itt nem kell sajnálni a kompresszort, lehet neki adni bőven, viszont a hangerővel vigyázni kell, ez csak fűszerezés, ezért halkra fogom venni, hogy ne ez domináljon.

Hangminta kompresszor nélkül

Hangminta kompresszorral

6. A teljes mix: A cél az, hogy a teljes felszerelés egyben a lehetőségekhez képest rockosan, szélesen, dögösen szóljon. Ehhez a jó keverés mellett az kell, hogy már a mikrofonokba a lehető legjobb minőségű jel kerüljön, ami részben a játékmódon, részben pedig a mikrofonok elhelyezésén múlik. A komoly stúdiókban, ahol a helyiség erre van kitalálva, már a mikrofonozással megalapozzák a soundot, az én esetemben a "lehető legkevésbé rossz"-ból indulok ki, és majd szépen a keverés során igyekszem a hiányosságokat elfedni.

Hangminta (dob mix szobamikrofonok nélkül)

Hangminta (dob mix szobamikrofonokkal <kompresszorral>)

Egyelőre úgy tűnik, hogy rendben lesz a dolog, a következő napokban feldobolom a számokat, erről is fogok bejegyzéseket írni, azok már valószínűleg rövidebbek lesznek :)

Most egy kicsit arról szeretnék írni, hogyan indulok neki a Krungopolis felvételeinek, melyek azok a lépések, amelyek révén könnyebben mehet a sávok rögzítése.

Irodista múltamból fakadóan Excel-buzeráns vagyok, így a céges projektszemléletet megpróbálom átültetni a kreatív munkára is, ami annyit jelent magyarul, hogy Excel táblában foglalom össze a lemez részleteit :) Ez az előző lemeznél is bevált, valamint más stúdióknál is láttam, hogy ha még csak papír alapon is, de dokumentálják a rögzítés és keverés minden egyes mozzanatát, ún. track sheeteket alkalmazva. Én is valami hasonlót használok, de inkább áttekintő módon.

Első körben érdemes összeszedni azt, hogy a lemezen melyik számok szerepelnek majd, és hogy megközelítőleg milyen hosszúak az egyes dalok. Ezt az alábbi módon vezetem:

  A következő lépésben érdemes összeállítani, hogy melyik hangszert milyen mikrofonnal vesszük majd fel, és hogy ezek a mikrofonok melyik bemenetbe fognak kerülni. Ezt azért jó összeszedni, mert később, amikor majd tekeregnek a kábelek a padlón, könnyebben tudunk eligazodni közöttük. Ez az én esetemben így néz ki:

 Végül pedig azt gyűjtöttem ki, hogy melyik számokban melyik hangszerek fognak majd szerepelni, illetve olyan alapvető információkat írhatunk még ide, mint pl. tempó, hangnem, moduláció. Ezt érdemes kinyomtatni, és valahova kiakasztani, hogy tudjuk követni a projekt haladását, illetve jegyzetelhetünk is, valamint lehet egy kimondott mixing sheet-et is nyomtatni, hogy ha keverünk, ide írhassuk az ötleteket, észrevételeket. Ha valamelyik dalban valamelyik hangszer biztosan nem fog szólni, kisatíroztam az arra vonatkozó mezőt, hogy ne legyen belőle félreértés:

 De nem csak Excelből áll a világ, magában a DAW-ban is van mit tenni (figyelem!! a projekt kifejezést innentől kezdve a Reaperen belül használatos fájlokra fogom használni):

Legelőször azt kellett eldöntenem, hogy milyen elrendezésben fogom a dalokat kezelni. Először megpróbáltam, hogy a Reaper subproject nevű funkciójával egy főprojekten belül létrehozok alprojekteket, és minden dalnak lesz egy ilyenje, és akkor majd milyen könnyű lesz a dalok hangzásának egységesítése - gondoltam én -, de hosszútávon valahogy nem tűnt kezelhetőnek ez a módszer, így marad az egy szám-egy projekt felállás.

A Reaper egyik hasznos funkciója, hogy szinte mindenről készíthetünk sablont, például ha egy gitárt szeretnénk felvenni 2 mikrofonnal, és azt több projektben is szeretnénk alkalmazni, lehetőségünk van az összeállított sávokat sablonként elmenteni (jobb klikk a sávra/sávokra > Save tracks as track template...).

 Amint láthatjátok, van ott egy Krungopolis drum group nevű sablon, amit direkt a lemezhez készítettem, ha rákattintok, automatikusan létrehozza a sávokat ahhoz a dob setuphoz, amit a lemezen fogok használni:

 Ennek a nagy előnye, hogy amint a Routing Matrix (kapcsolási tábla / alt+R) is mutatja, előre ki lehet osztani, hogy a sablon mely sávja melyik bemenetet használja, nem kell minden egyes új projektnél újra és újra kiosztani ezeket az bemeneteket.

Természetesen nem csak sávokról, sávcsoportokról lehet sablont készíteni, hanem teljes projektekről is. Ezt használom én is, így a leggyorsabb, és ha a végén egy-egy projektnél maradnak kihasználatlan sávok, mert pl. az adott dalban nincs is dob, kitörlöm őket, vagy éppen adok hozzá, ha új ötletem támad. Ez a funckiót a File/Project templates... menüpontban érhetitek el.

 Itt látszik, hogy a sávok csoportosítását (folder track-ek) is előre megcsináltam, hogy később átláthatóbb legyen a mix. A színkódok is sokat segítenek, érdemes magunknak kitalálni, hogy pl. a több sávot tartalmazó "folderek" milyen színűek legyenek, hogy vizuálisan is könnyen tudjunk tájékozódni.

Ha ez megvan, érdemes egy takk jelet beállítani. Bár a Reapernak van egy saját metronómja, sajnos nem túl kiforrott, például nem lehet szabályozni, hogy melyik fejhallgatóban mennyire szóljon. Ennek megkerülésére létrehozható egy Click source, ami a projektben beállított tempo szerint rendereli a metronóm hangját, amit külön sávként kezelhetünk. Így már van lehetőségünk a metronóm jelét bárhova küldeni, sőt, akár automatizálni is, így pl. ha egy halk résznél félő, hogy a fülesből kiszűrődő metronómot beveszi a mikrofon (pl. a szám végén), ott automatizálással lehalkíthatjuk előre a takkot.

Amit még előre el lehet készíteni, az a szerkezetek leírása vagy digitálisan, vagy papíron, hogy a tracking során legyen mihez tartani. Egyelőre nem minden számnak van meg a kiforrott struktúrája, így ennek nem álltam neki komolyabban, viszont amiben ez segít, az a projekten belüli markerezés elősegítése. A markerekkel tudjuk jelölni, hogy az adott dal melyik szekciójánál járunk, ezek között ugrálva tudunk navigálni a projekten belül. Ez azért hasznos, mert pl. felvételkor szeretnénk egy refrént többször felvenni, és így könnyedén kijelölhetjük a kezdőpontot, ha a markerek be vannak állítva. Markert az M billentyű lenyomásával hozhatunk létre, az időcsíkon bal klikkel kijelölve a helyét, vagy ott jobb klikkel a helyi menüből kiválasztjuk az Insert marker... funkciót

Ha tempóváltás, vagy metrumváltás is van az adott helyen, pluszban be kell szúrni egy Tempo/time signature marker nevű markert, amin be kell állítani a változásokat. Az egyik számban lesz egy polimetrikus rész, ahol három ütem 4/4 és egy ütem 2/4 fog váltakozni párszor, azt így oldottam meg:

A zölddel jelölt rész egy úgy nevezett region (=régió), ami szintén arra való, hogy megjelöljük a különböző szerkezeti elemeket, ám lehetőséget ad arra, hogy az egyes régiókban lévő hangokat és markereket egymáshoz képest szinkronban mozgassuk. Tehát pl. ha ez a négyszer ismétlődő polimetrikus középrész nem a mostani helyén lesz, arrébb szeretném tenni, akkor magát a régiót kell átmozgatnom, és az viszi magával a benne lévő összes markert és metrumváltást, mondjuk ehhez be kell kapcsolni a Ripple editing nevű funkciót. Bár most egy kicsit elkalandoztam, de érdemes erről is szót ejteni, mert pl. dalírásnál egy kimondottan hasznos funkcióról beszélünk, amellyel gyorsan lehet a szerkezeteket variálni.

Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol már a sávokat kezdjük felvenni. Megérkeztek a hiányzó cuccok (SM57, MIDI mesterbillentyű), a következő bejegyzéseben neki is vágok a dobmikrofonozásnak.

Ha bármilyen kérdésetek felmerül a Reaperrel, vagy bármivel kapcsolatban, a kommentek között megvitathatjuk :)

Az első lemez technikai hátteréhez képest sikerült némiképpen fejlesztenem az elmúlt években, szóval itt összeszedem, hogy mi áll a rendelkezésemre:

Hangszerek:
- Yamaha Stage Custom Birch dobfelszerelés + Paiste PST5 16" crash / Paiste 2002 20" ride / Paiste 400 14" Hi-Hat
- ESP 400 Stratocaster
- Fender Modern Player JB Satin
- Etyde pianino
- A no name klasszikus gitárom továbbra is hasít :)

Backline:
- Boss Katana 100 212 gitárkombó
- Zoom G5n gitár-multieffekt
- Markbass Little Mark 250 basszuserősítő + 2 db  Gallien Krueger CX210 hangfal (400 w 8 Ohm)
- M Audio Keystation 49 MkIII

Hangtechnika:
- Tascam US16x08 USB audio interfész: 16 bemenet, 8 kimenet USB 2.0-n

- Soundcraft  EFX8 12 csatornás keverő: 8 mono + 2 sztereó bemenet. A keverőt arra használom, hogy a mono csatornák előfokaiból jövő jelet átvezessem az Tascam vonalbemeneteibe, mivel a hangkártya 8 mikrofonbemenete már foglalt. Ehhez a keverő Insert pontjait fogom megcsapolni TS > TRS jack kábelekkel

- t.Bone DC1500 dobmikrofonkészlet: 1 lábdobmikrofon, 4 dinamikus mikrofon (pergő+tamok), 2 kismembrános kondenzátormikrofon; A lábdobmikrofont használtam a basszusgitárhoz is, valamint a kondenzátor mikrofonokat a dobfelvételnél szobamikrofonnak fogom alkalmazni.

- Shure SM57: Pergőre, gitárra, valamint basszusgitárra fogom használni

- Power Dynamics PDSM8 8" stúdiómonitorok (ebben az árkategóriában vicces így nyilatkozni róluk, de az Altechez képest hatalmas előrelépés)

A PC-met is sikerült lecserélnem, most egy 3.2 gHz-es 4 magos INTEL i5 CPU / 8 GB RAM-os konfigot használok, ami bőven elegendőnek minősült eddig. Az én esetemben a lényeg nem a mindent elsöprő teljesítményen és latency-minimalizáláson van, bőven megfelelő ez a konfig, ami megfizethető, de akár 40-50 sávval is dolgozhatok egyszerre rajta. Egyébként a házi felvételkészítésnél bőven elegendő az USB 2.0, hiszen nagy valószínűséggel nem fogunk egyidejűleg 10-12 sávnál többet rögzíteni, és amúgy sem az USB sávszélesség lesz a szűk keresztmetszet, hanem a rendszer teljes összhangja. Latency tekintetében egyébként nem állok rosszul, most a roundtrip 8.7 ms 64-es buffer álláson, amit én megszoktam, teljesen elviselhető, bár nyilván nem veszi fel a versenyt egy komoly rendszerrel.

Mivel továbbra is a hálószobában fogok dolgozni, nem látom értelmét belemenni a "mennyire zajos a PC tápegysége" és hasonló típusú kérdésekbe. Sajnos el kell fogadni ilyen helyzetekben, hogy zaj mindig lesz, rengeteg probléma lesz a felvételekkel, amelyek csak akkor jönnek elő, ha profi(bb) lehallgatórendszereken is lejátsszák a őket, de azok kiküszöbölése csak a szobaakusztika javításával (sokszázezer forint, és végső soron értelmetlen), illetve egy profi lehallgatórendszer beszerzésével (még többször sokszázezer forint) lenne lehetséges, és arányait tekintve ez egyelőre nem éri meg. Szóval a zaj marad...

Időközben áttértem a Reaper nevű DAW-ra, egyrészet mert sokkal stabilabb, mint az Audition, kezel  32 és 64 bites plugineket is, másrészt az editálás, automatizálás és projekten belüli mozgás, valamint a sávok menedzselése sokkal jobban kidolgozott a Reaperben. Amiben gyengébb az Auditionnél az maga a megjelenés, de különféle layoutokkal ezt is lehet javítani. Mindemellett a Reaper az egyik legolcsóbb komoly DAW, ha jól emlékszem, 20 000 Ft körül vettem meg az olcsóbbik license-t hozzá, ennyit szerintem bőven megér a jogtisztasággal járó nyugalom.

Összefoglalva ennyi, ha esetleg valakit érdekel mélyebben az egyes hangszerek, eszközök beállítása, vagy egyéb paramétere, a kommentszekcióban szívesen válaszolok a felmerülő kérdésekre. Most már nem kell sokat várni, és beindul a tényleges munka is, de a következő bejegyzésben még előkészülünk kicsit ;)

Ebben a bejegyzésben szeretnék kicsit a projekt előzményeiről mesélni, és hogy hogyan jutottam el odáig, hogy saját magam írok számokat, rakok össze albumokat.

Már tizenéves korom óta gyűjtöttem az ötleteimet, gyakoroltam számokat, ám a fordulópont akkor jött, amikor érettségi után felvételt nyertem a Kőbányai Könnyűzenei Stúdióba. Itt találkoztam a hangtechnika és stúdiótechnika alapvető ismereteivel, és egyből megfogant bennem a gondolat, hogy egyszer majd magam is szeretnék ezzel foglalkozni. Telt-múlt az idő és szépen lassan kezdett felépülni a hangszerpark, valamint a zeneelmélet elsajátítása révén egyre kiforrottabbak lettek az ötletek is.

2016 nyarán kezdtem el felvenni első saját lemezemet itthon, amely a Facades nevet viseli. Ezt megelőzően már készítettem felvételeket, többnyire feldolgozásokat, ám a technikai feltételek megteremtése, valamint a tanulás és később a munkahelyek sok időt felemésztettek, mire odáig jutottam, hogy kielégítő minőséget tudjak elérni. A számok, ötletek folyamatosan születtek, így mire ide eljutottam, már megvolt, hogy mely dalok lesznek azok, amelyek biztosan szerepelni fognak a lemezen.

Így már megvolt, hogy mit fogok rögzíteni, és ekkor jött a hogyan...

Egy lemez/dal felvétele a magam tapasztalatai szerint két úton történhet; vagy a nagyon puritán  pár mikrofon > analóg keverő > rögzítő eszköz (akár egy diktafon, PC, Mac, stb.) utat követjük, de így a minőségért rengeteget kell szenvedni, utólag pedig nem módosítható az elkészült hanganyag. A másik lehetőség a sok mikrofon > komoly hangkártya > rögzítő eszköz (itt jellemzően PC vagy Mac). Itt egyből megjelenik a kényelem, a könnyű szerkeszthetőség, sok lehetőség, viszont sokkal komolyabb költséggel jár, hiszen egy standard dobfelszerelést legalább 7 mikrofonnal kell kilőni, hogy alapvetően mindent tudjunk vezérelni, jól arányosítható legyen a szett hangképe, továbbá kell egy megfelelő bemenetszámmal bíró hangkártya, valamint egy erősebb PC, hogy minden összehangoltan működjön.

Én az utóbbi mellett döntöttem, mivel fontos volt, hogy utólag tudjam a felvett sávokat alakítani, főleg a dob esetében. Így indult el a dobmikrofon, hangkártya, és egyéb eszközök, kiegészítők beszerzése. Mivel már sok éve dobolok, gitározom és basszusozom zenekarokban, a hangszerek és erősítők adottak voltak, és végül 2016 tavaszán sikerült összeszedni mindent, ami szükséges volt az induláshoz.

Technikai szempontból a következőképpen indultam neki:

Hangszerek:
- Yamaha Stage Custom dobfelszerelés + Paiste PST5 16" crash / Paiste 2002 20" ride / Paiste 400 14" Hi-Hat
- ESP 400 Stratocaster
- Fender Modern Player JB
- Etyde pianino
- Valami no name nylon húros gitár

Backline:
- Megatone GX60R gitárkombó
- Peavey TNT 115 basszuskombó
- Egy régi Yamaha szintetizátor, aminek a MIDI csatlakozását használtam VST hangszerek vezérlésére

Hangtechnika:
- Tascam US16x08 USB audio interfész: 16 bemenet, 8 kimenet USB 2.0-n
- t.Bone DC1500 dobmikrofonkészlet: 1 lábdobmikrofon, 4 dinamikus mikrofon (pergő+tamok), 2 kismembrános kondenzátormikrofon; A lábdobmikrofont használtam a basszusgitárhoz is, valamint a kondenzátor mikrofonokat a gitárhoz.
- Dynacord és Shure Unisphere dinamikus mikrofonok (gitár, akusztikus gitár)
- Stúdiómonitorokat nem használtam, egy Altec Lansing PC-s hifi hangfalpáron kevertem

Ennél a lemeznél még a PC-m is egy mezei, bármelyik szaküzletben kapható használt konfig volt, 2 magos CPU, 4 GB RAM, stb. Addig nem foglalkoztam a PC fejlesztésével, és nem volt tapasztalatom abban, hogy milyen konfigot érdemes használni, ráadásul pénzem sem volt nagyon komoly gépet venni, így ennél maradtam. A sávok keveréséhez az Adobe Audition nevű szoftverét használtam, 44.1 kHz / 24 bit-es jelfeldolgozás mellett.

A lemez másfél évig készült, ebbe beleértve a sávok felvételét, a virtuális hangszerek felvételét, a keverést és a masterelést. Igyekeztem minden nap foglalkozni a projekttel, ám rá kellett jönnöm, hogy közel sem olyan gördülékeny egy ilyen munka, mint ahogy azt az elején elképzeltem, de erre szerintem a Krungopolis készítésénél hatványozottan számíthatok. Mivel nincs egy külön erre hivatott hely, ahova el lehet vonulni, valamint a munka és a család/barátok folyamatosan biztosítják, hogy ne csak hőn szeretett hobbinknak éljünk ( megjegyzem, ez teljesen egészséges!), a hatékonyságot tekintve hullámvölgyek és hullámhegyek tarkítják utunkat. Vannak hetek, amikor abszolút kiesik a látómezőből a projekt, mert mondjuk hétvégente máshol zenélek, vagy hét közben esténként egyéb programok jönnek össze, esetleg tönkremegy valami, jön egy hosszabb betegség, és könnyű beleülni ezekbe a dolgokba, akár hónapokat is veszítve. Sajnos megrögzött halogató is vagyok, nehezen gyűjtöm össze a motivációt nagyobb vállalásokhoz, ez is nehezítette a terv véghezvitelét...

Na de végül sikerült, sok-sok újratervezés, újrakeverés és újrakezdés után végül kezemben volt az első példány (fizikai hordozót, azaz CD-t csak pár példányban készítettem itthon, mivel digitális terjesztésre készültem az elejétől), ami felemelő élmény volt, kicsit mintha az ember gyermeke lenne a kezében. Innentől csak annyi volt vissza, hogy a lemez felkerüljön a világhálóra, és hallgassák, de erre szeretnék majd egy külön posztot áldozni.

És hogy hogyan sikerült a lemez, azt a borítóra kattintva megtudhatjátok:

Mostani füllel hallgatva kiütköznek a gyermekbetegségek, a tapasztalatlanság, valamint az eszközök hiánya, de azt gondolom, hogy mindenki kezdi valahol, és a fejlődési folyamatnak ez is egy állomása. A lényeg az, hogy a dalokban higgyünk, és hogy másoknak örömet okozzon a hallgatás, a többi pedig másodlagos. Ilyen szempontból jobb is, hogy nem stúdióban, kemény óradíjakat fizetve készült el az album, mert így korlátlan idő állt rendelkezésemre a tételek kidolgozásához, de ez ugye egyben átok is az fentebb leírtak miatt.

Mindenesetre kész volt, innentől csak az volt a kérdés, hogyan tovább? A számok továbbra is születtek, egyre inkább változott az ízlésem és a stílus, amiben írtam, így arra gondoltam, folytatni kellene ezt a dolgot, ha már így összejött...

Kedves Olvasók!

Paradise Man vagyok, és ez a blog arra hivatott, hogy dokumentáljam második lemezem felvételének és utómunkájának részleteit, valamint ha valaki hasonló fába vágná a fejszéjét, talán talál itt pár érdekes és hasznos információt. Nem vagyok hangmérnök, sem producer, bár tanultam stúdiótechnikát, ennek ellenére éppen úgy lelkes amatőr vagyok, mint sokan mások. A projekt nagyjából egy-másfél évet fog igénybe venni a rögzítéstől a megjelenésig, ez alatt fogom rögzíteni a dobokat, basszust, gitárokat, billentyűs és virtuális hangszereket, illetve az egyéb hanghatásokat, törekedve a minél élőbb megszólalásra.

Egyszemélyes zenekarom neve Paradise Man Project, a lemez címe pedig Krungopolis. Részben grunge, részben progresszív rock, de mindenképpen instrumentális zene! A zenekar mellett projektstúdióként működtetem a Paradise Project Studio-t is, ám ez eddig nagyjából kimerült a barátok, ismerősök és környékbeli zenekarok felvételeinek elkészítésében, valamint letölthető multitrack formátumú számok keverésében. A felvételek egy nagyobb hálószobában készülnek, erről is szól maga a projekt: mit tudok kihozni magamból egyedül, külső segítség és profi stúdió nélkül?

A bejegyzésekben többek között tervezek beszélni a technikai előkészületekről és folyamatokról, a számok komponálásáról, valamint a lemez megjelentetésének lehetséges útjairól. Igyekszem képeket, videókat is készíteni a különböző beállításokról, az utómunka menetéről.

Akit érdekel a dolog, tartson velem, remélem, hogy sok hasznos információval tudok majd szolgálni :)

Paradise Man