Ebben a posztban egy kalap alá veszem a basszusgitár mikrofonozását és felvételének menetét, mivel itt lényegesen kevesebb dologgal kell megküzdeni, mint a dob esetében, hiszen itt legfeljebb kettő hangforrásunk van, lejjebb ki is fejtem, hogy miért.
Maga a cájg az alábbi elemekből áll:
- Fender Modern Player Satin Jazz Bass, Ernie Ball nikkelezett húrokkal, felezhető humbucker hangszedőkkel.
- Markbass Little Mark Black Line 250w erősítő
- 2 db Gallien Krueger CX210 400 watt 8 Ohm-os hangfal
- Zoom G5n multieffekt
Korábbi felvételek során bevált módszerként a többmikrofonos megközelítést fogom alkalmazni, mivel így sokkal jobban fogom tudni kontrollálni a felvett hang egyes részleteit.
Mikrofon 1: Shure SM57 - A felső láda egyik hangszórójának közepére irányítva merőlegesen. Nekem ez az elhelyezés jött be, így kapom a legtisztább hangot, de lehet még a hangszóró szélére is tenni, úgy egy tompább, kerekebb hangot kapok, illetve nem muszáj pont a hangszóróra merőlegesen tenni, mert minden szögben más hangkaraktert ad, ezt a szögben való elhelyezést hívják off-axis mikrofonozásnak. Az SM57-nek az a feladata, hogy egy átfogó képet adjon a basszusról, szóljon benne a mély, karakteres közepek és a magasak, de egyenlően elosztva.
Mikrofon 2: t.Bone BD300 - Sok helyen látom, hogy lábdobmikrofont tesznek a basszusládákra, így már régóta én is ezt használom annak a mélytartománynak a felvételére, amit a Shure vagy az egyéb mikrofonok nem tudnak szépen átadni. Az alsó láda egyik hangszórójának közepére irányítva.
Mikrofon 3: Audio Technica AT2035 - Egy jó kondi mikrofon mindig jó :) Komplementer mikrofonnak használom, hogy egy kicsit még több részletet kapjak. Egyelőre ezt is közel tettem az egyik hangszóró közepéhez, de az olyan számoknál, ahol a basszus a fő hangszer, távolabb fogom tenni, hogy teresebb hangot vegyen. >>> ez nem igazán vált be, csak halkabb lett a hang, de nem változott érdemben :(
A három mikrofon mellett az erősítő DI kimenetét is használom, ez azért fontos, mert ezen keresztül egy tiszta, naturális vonaljelet kapok, amiben nincs benne a ládák és mikrofonok karaktere. Erre szoktam különféle effekteket tenni, és hozzákeverem a ládák EQ-zott hangjához, így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, valamint ezt külön jelforrásként lehet kezelni, ezért írtam a poszt elején két hangforrásról.
A multieffekt akkor jön szóba, hogyha torzítást akarok tenni a basszusgitárra. Mivel ez egy gitárra fejlesztett változat, nem szúrom be a gitár és az erősítő közé, mert úgy a hangja borzalmas, éles, dinamikátlan. Ha az effekthurokba rakom, ott nincs ilyen gond, mert a Markbass-eken párhuzamos effekthurok van, tehát a gitár tiszta hangja és az effekt mindig fele-fele arányban szól, és az effektpedál hangerőgombjával tudom szabályozni, hogy maga az effekt mennyire érvényesüljön. Na de ugye ez sem a legjobb, mert így is csak az előre beállított arányokat tudom felvenni mikrofonnal, így eldöntöttem, hogy utólag fogom beszúrni a multieffektet, kvázi send-return módban.
Ezt úgy fogom csinálni, hogy a basszusgitárt feljátszom szárazon, effekt nélkül, majd a felvett tiszta DI jelet kiküldöm a hangkártya egyik kimenetén, abból bemegyek a multieffektbe, annak kimenetét pedig ráfűzöm az egyik bemenetre, ami a DAW-ban egy külön sávot kap, így egy barkács-effekthurkot létrehozva. Amire eddig rájöttem, az az, hogy attól függetlenül, hogy a hangkártya kimenete szimmetrikus, aszimmetrikus kábelt kell használnom, mert így sokkal erősebb jel megy az effektbe. Emellett vissza is egy aszimmetrikus kábellel jövök, és a bemenetet hangszer-jelszintűre állítom, így kapom meg az optimális jelerősséget.
Ennek az eljárásnak az a nagy előnye, hogy utólag szabadon állíthatom be a tiszta és torz hang arányát, ám egyben időigényes is, mert egyrészt a pedálon ki kell keverni a jó hangszínt, másrészt csak úgy lehet rögzíteni a torz sávot, ha lejátszom az eredetit, így mindig meg kell várni, amíg a szám végigmegy. Emellett nehéz dolog a hangszín kikeverése, mert a basszusgitárnak szerintem nem áll jól az, ha gitár módjára van betorzítva, hamar elveszíti a karakterét.
Hangminta (csak a reampolt effekt hangja)
Miután ezt így megoldom, még nincs vége az effekt-mizériának, hiszen még a többi tiszta sávval össze is kell illeszteni, hogy hozza a kívánt karaktert, de ne nyomja el a tiszta hangot. Kivettem a magasközép tartományból pár frekvenciát, ami számomra zsírpapíros volt, illetve komprimáltam erősen, hogy egyenletesebb dinamika legyen rajta.
Hangminta a processzált effektsávról
Így már ehhez dalhoz illő (szerintem) szép torzított metalos basszushangzást kaptunk.
Hangminta a teljes basszushangról
Mindezzel csak magának a felvételi láncnak a felépítését szerettem volna bemutatni, természetesen minden dalban más és más arányokban fognak ezek a hangzások szerepelni, és nem minden számban lesz szükség torzításra sem.
Közben el is készültem a basszusfelvételekkel, nagy harc volt, de egy kis pihenő után nekivágtam a gitárnak, arról a kalandról is nemsokára tudósítok :)
