Ebben a bejegyzésben szeretnék kicsit a projekt előzményeiről mesélni, és hogy hogyan jutottam el odáig, hogy saját magam írok számokat, rakok össze albumokat.
Már tizenéves korom óta gyűjtöttem az ötleteimet, gyakoroltam számokat, ám a fordulópont akkor jött, amikor érettségi után felvételt nyertem a Kőbányai Könnyűzenei Stúdióba. Itt találkoztam a hangtechnika és stúdiótechnika alapvető ismereteivel, és egyből megfogant bennem a gondolat, hogy egyszer majd magam is szeretnék ezzel foglalkozni. Telt-múlt az idő és szépen lassan kezdett felépülni a hangszerpark, valamint a zeneelmélet elsajátítása révén egyre kiforrottabbak lettek az ötletek is.
2016 nyarán kezdtem el felvenni első saját lemezemet itthon, amely a Facades nevet viseli. Ezt megelőzően már készítettem felvételeket, többnyire feldolgozásokat, ám a technikai feltételek megteremtése, valamint a tanulás és később a munkahelyek sok időt felemésztettek, mire odáig jutottam, hogy kielégítő minőséget tudjak elérni. A számok, ötletek folyamatosan születtek, így mire ide eljutottam, már megvolt, hogy mely dalok lesznek azok, amelyek biztosan szerepelni fognak a lemezen.
Így már megvolt, hogy mit fogok rögzíteni, és ekkor jött a hogyan...
Egy lemez/dal felvétele a magam tapasztalatai szerint két úton történhet; vagy a nagyon puritán pár mikrofon > analóg keverő > rögzítő eszköz (akár egy diktafon, PC, Mac, stb.) utat követjük, de így a minőségért rengeteget kell szenvedni, utólag pedig nem módosítható az elkészült hanganyag. A másik lehetőség a sok mikrofon > komoly hangkártya > rögzítő eszköz (itt jellemzően PC vagy Mac). Itt egyből megjelenik a kényelem, a könnyű szerkeszthetőség, sok lehetőség, viszont sokkal komolyabb költséggel jár, hiszen egy standard dobfelszerelést legalább 7 mikrofonnal kell kilőni, hogy alapvetően mindent tudjunk vezérelni, jól arányosítható legyen a szett hangképe, továbbá kell egy megfelelő bemenetszámmal bíró hangkártya, valamint egy erősebb PC, hogy minden összehangoltan működjön.
Én az utóbbi mellett döntöttem, mivel fontos volt, hogy utólag tudjam a felvett sávokat alakítani, főleg a dob esetében. Így indult el a dobmikrofon, hangkártya, és egyéb eszközök, kiegészítők beszerzése. Mivel már sok éve dobolok, gitározom és basszusozom zenekarokban, a hangszerek és erősítők adottak voltak, és végül 2016 tavaszán sikerült összeszedni mindent, ami szükséges volt az induláshoz.
Technikai szempontból a következőképpen indultam neki:
Hangszerek:
- Yamaha Stage Custom dobfelszerelés + Paiste PST5 16" crash / Paiste 2002 20" ride / Paiste 400 14" Hi-Hat
- ESP 400 Stratocaster
- Fender Modern Player JB
- Etyde pianino
- Valami no name nylon húros gitár
Backline:
- Megatone GX60R gitárkombó
- Peavey TNT 115 basszuskombó
- Egy régi Yamaha szintetizátor, aminek a MIDI csatlakozását használtam VST hangszerek vezérlésére
Hangtechnika:
- Tascam US16x08 USB audio interfész: 16 bemenet, 8 kimenet USB 2.0-n
- t.Bone DC1500 dobmikrofonkészlet: 1 lábdobmikrofon, 4 dinamikus mikrofon (pergő+tamok), 2 kismembrános kondenzátormikrofon; A lábdobmikrofont használtam a basszusgitárhoz is, valamint a kondenzátor mikrofonokat a gitárhoz.
- Dynacord és Shure Unisphere dinamikus mikrofonok (gitár, akusztikus gitár)
- Stúdiómonitorokat nem használtam, egy Altec Lansing PC-s hifi hangfalpáron kevertem
Ennél a lemeznél még a PC-m is egy mezei, bármelyik szaküzletben kapható használt konfig volt, 2 magos CPU, 4 GB RAM, stb. Addig nem foglalkoztam a PC fejlesztésével, és nem volt tapasztalatom abban, hogy milyen konfigot érdemes használni, ráadásul pénzem sem volt nagyon komoly gépet venni, így ennél maradtam. A sávok keveréséhez az Adobe Audition nevű szoftverét használtam, 44.1 kHz / 24 bit-es jelfeldolgozás mellett.
A lemez másfél évig készült, ebbe beleértve a sávok felvételét, a virtuális hangszerek felvételét, a keverést és a masterelést. Igyekeztem minden nap foglalkozni a projekttel, ám rá kellett jönnöm, hogy közel sem olyan gördülékeny egy ilyen munka, mint ahogy azt az elején elképzeltem, de erre szerintem a Krungopolis készítésénél hatványozottan számíthatok. Mivel nincs egy külön erre hivatott hely, ahova el lehet vonulni, valamint a munka és a család/barátok folyamatosan biztosítják, hogy ne csak hőn szeretett hobbinknak éljünk ( megjegyzem, ez teljesen egészséges!), a hatékonyságot tekintve hullámvölgyek és hullámhegyek tarkítják utunkat. Vannak hetek, amikor abszolút kiesik a látómezőből a projekt, mert mondjuk hétvégente máshol zenélek, vagy hét közben esténként egyéb programok jönnek össze, esetleg tönkremegy valami, jön egy hosszabb betegség, és könnyű beleülni ezekbe a dolgokba, akár hónapokat is veszítve. Sajnos megrögzött halogató is vagyok, nehezen gyűjtöm össze a motivációt nagyobb vállalásokhoz, ez is nehezítette a terv véghezvitelét...
Na de végül sikerült, sok-sok újratervezés, újrakeverés és újrakezdés után végül kezemben volt az első példány (fizikai hordozót, azaz CD-t csak pár példányban készítettem itthon, mivel digitális terjesztésre készültem az elejétől), ami felemelő élmény volt, kicsit mintha az ember gyermeke lenne a kezében. Innentől csak annyi volt vissza, hogy a lemez felkerüljön a világhálóra, és hallgassák, de erre szeretnék majd egy külön posztot áldozni.
És hogy hogyan sikerült a lemez, azt a borítóra kattintva megtudhatjátok:
Mostani füllel hallgatva kiütköznek a gyermekbetegségek, a tapasztalatlanság, valamint az eszközök hiánya, de azt gondolom, hogy mindenki kezdi valahol, és a fejlődési folyamatnak ez is egy állomása. A lényeg az, hogy a dalokban higgyünk, és hogy másoknak örömet okozzon a hallgatás, a többi pedig másodlagos. Ilyen szempontból jobb is, hogy nem stúdióban, kemény óradíjakat fizetve készült el az album, mert így korlátlan idő állt rendelkezésemre a tételek kidolgozásához, de ez ugye egyben átok is az fentebb leírtak miatt.
Mindenesetre kész volt, innentől csak az volt a kérdés, hogyan tovább? A számok továbbra is születtek, egyre inkább változott az ízlésem és a stílus, amiben írtam, így arra gondoltam, folytatni kellene ezt a dolgot, ha már így összejött...
